Egy sámán naplója

1. bejegyzés

Egyre hosszabbodnak a nappalok, és ezzel együtt Anna edzései is egyre keményebbek lesznek. Olyannyira, hogy szegény Yoh lassan már azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány. Ezt onnan tudom, hogy:

1. mikor próbaképpen megkérdeztem, hogy mi a neve, azt válaszolta, hogy sajtburger
2. edzés közben elaludt egy pózna tetején fél-lábon állva, és még akkor sem ébredt fel, amikor leesett
3. Mortyt kispárnának nézte és ráfeküdt.

Most érzem szerencsének, hogy engem annak idején Hao edzett. Az nem volt ilyen durva. Bár igaz, hogy tovább tartott volna, de mivel nem maradtam vele annyi ideig, hogy befejezzük, most engem is Anna kínoz. Csak egy a jó: velem nem bánik olyan durván, mint Yohval. Felteszem azért, mert egy olyan lányt, aki szintén egy Asakura jegyese nem akar teljesen kikészíteni. Vagy talán Haotól tart. Ááá, mégsem. Ezt feltételezni is nevetséges. Na, de a lényeg az, hogy én még bírom, Yoh már kevésbé, és az tuti, hogy amint lehetőségem lesz rá, sutyiban veszek neki egy sajtburgert vigasztalásképpen.

2. bejegyzés

Hajnali 4 óra, TESCO parkoló. Anna kitalálta, hogy töltött csirkét akar reggelire, úgyhogy Yoh-t meg engem kirángatott az ágyból és elküldött a boltba. Most egy padon ülök, mivel Yohnak vissza kellett rohannia, ugyanis a pénztárcát otthon hagytuk. Persze ez nem lenne gond, ha Morty velünk lett volna, mert nála mindig van pénz, de még nem jött az első HÉV járat, és fogadok, hogy a törpe még otthon alszik. (Vagy egy törpe lánynál… HIH! ^_^) Na, de a viccet félretéve, jobb lesz, ha veszünk vagy hat csirkét, mert engem ugyan megtanított Hao sütni, de nem kaját, hanem embert. Úgyhogy garantált, hogy elégetjük Anna reggelijét. És mi lesz érte a jutalmunk? Dupla súly a csuklóra és a bokára (én már érzem, hogy megnyúlt a karom…) és futhatunk vagy 50 km-t. Suli előtt. Nem baj, hogy mindenki hülyének néz minket a városban…

Délután 5 óra. Töri dogát írtunk ma a suliban, úgyhogy kölcsön kértem Amidamarut Yoh-tól. (Én pár osztállyal feljebb járok.) Aztán még egy kis segítségképpen elvontam a tanár figyelmét azzal, hogy két szentelt macskaszellememet az ajtó elé küldtem nyávogni. Eredmény: tanár idegösszeroppanással a kórházban, mert azt hitte, hogy megőrült.

Szegény Yohnak egész nap szék nélkül kellett ,,ülnie” a padban. Morty mondta a szünetben, hogy mikor a tanár elment mellette majdnem hanyatt esett. (Mármint Yoh.) És mit csinált erre Anna? Óra után felpofozta. Úgy, hogy még most is kétszeresére van dagadva az arca.

3. bejegyzés

Nagyon jó hely ez az iskola, tekintve, hogy Anna nem ölhet meg a tanárok előtt. Bár én igazán nem értem miért pörgött be ennyire. Nem tehetek róla, hogy Yoh éppen zuhanyozott mikor benyitottam a fürdőbe. És esküszöm, nem néztem meg nagyon. De Anna kiborult azon az alapon, hogy Yoh meg Hao mégiscsak ikrek, tehát hasonlítanak. Ha pedig nekem Hao tetszik, akkor valószínűleg tetszik Yoh is. Pedig szerintem Hao jobban néz ki. Ebben pedig teljesen biztos vagyok ma reggel óta, hiszen én már mindkét fiút láttam ruha nélkül. Anna meg nem. Tehát kettőnk közül én tudok reálisabb döntést hozni az ügyben. És mivel Hao néz ki jobban, nekem ő kell és nem Yoh. Ezt Anna is igazán megérthetné. Ajjaj… Kicsöngettek…

Valami ragyogó. Az egész ház csillog-villog. Ez volt a büntetésem a reggeli incidensért. Persze több szempontból is jobb, mintha a vacsorát kellett volna megfőznöm. Morty műve legalább aránylag ehető. Bár néha még mindig visszasírom azt az időt, mikor még Haoval voltam, mert akkor mindig jót ettünk. Előfordult ugyan, hogy lopottat, de jót. És sosem kellett takarítanom. Egyrészt, mert nem volt állandó szálláshelyünk, másrészt mert én, mint a nagy Asakura Hao jegyese, parancsolhattam a többieknek. Na de mindegy. Yohékkal jobban érzem magam. De tényleg.

4. bejegyzés

Komolyan mondom, ettől a Ren sráctól kitör a frász. Gonosz gyilkos, annyi szent! (Hao is, az igaz, de ő legalább jól néz ki, és nem áll folyton égnek a haja.) Csak a pusztítás élteti. Jobb lenne, ha találna magának egy jó kis személyiséget a mostani helyett, mert ez kiborító. Persze addig oké, hogy megmentette Yoht attól a pszihopata VIII. Fausttól, de nem kéne akkor sem folyton azt a hülye ,,Pusztíts, vagy elpusztulsz!” szöveget nyomatnia. Trait sokkal jobban bírom, pedig ő egy időzített bűzbomba jégkockákkal körülszórva. De hát, úgy látszik, ez a sámán léttel jár. Mármint, hogy nincs az embernek egyetlen normális haverja sem. A pasijáról nem is beszélve… Élőben közvetítette a TÉNYEK különkiadása, amint Hao felgyújtott egy kínai kajáldát, mivel nem tetszett neki az étel minősége. Csak azt szeretném tudni, vajon ki fog rá főzni az ő drága ,,CSAK SÁMÁNOKNAK” világában. Mert hogy én nem, az biztos!

5. bejegyzés

A francba, A FRancbA, A FRANCBA!!!!! Hao képes volt beállítani hozzánk, pedig megmondtam neki kerek-perec, hogy ne próbálja megtenni!!! Éppen zuhanyzok, erre képes itt materializálódni nekem a zuhanyfüggöny előtt. Csak a nagy fényességet láttam, ahogy a tűzből megjelent. Aztán elrántja a függönyt és szabályosan rámtámad! Mármint értitek milyen értelemben van ez a támadás… Ez egy kész őrült! Alig tudtam megszabadulni tőle, aztán meg egyszál fürdőköpenyben kellett átszaladnom az egész házon, mire megtaláltam Annát, és ráuszítottam Haora. Csak azért sikerült, mert tudtam, hogy Hao nem akarja idő előtt elpusztítani Yoh haverjait, és így Anna tökre bevált Hao-Űző-Gépezetként. Oké, tudom, hogy Hao jegyese vagyok, de nem véletlenül húztam el tőle. Nem bírtam, hogy folyton nyaggat!

6. bejegyzés

Asszem nekem a véremben van a szökdösés, mivel ma sikerült eltűnnöm Anna elől. Nekem ugrott a csajszi valami hülyeség miatt, erre én összekapdostam néhány cuccot, és elindultam. Persze mindent összeszedtem, csak azt nem, amire szükségem is lett volna. Én idióta mit raktam be a táskámba? Na mit? A Galaxis Útikalauz Stopposoknak legújabb számát. Meg papírt és ceruzát. De mentségemre legyen mondva nálam volt az állandó túlélő felszerelésem is, ami egy iránytűből, egy doboz gyufából, ollóból, térképekből, és egy sörbontóból áll. Na nem mintha sörözni szoktam volna. Az egésszel az volt csak a gond, hogy Anna megtalált és hazacibált, mondván, hogy veszélyes vagyok a világra nézve, mivel olyan félőrültek, akik hajlandók belemenni, hogy Hao legyen a jövendőbelijük, nem szaladgálhatnak szabadon az utcán. Mindenesetre az tuti, hogy amint holnap reggel megérkezik Morty kipróbáltatom vele azt a repüléshez való módszert, amit a Galaxis Útikalauzból tanultam. Tudni illik úgy kell repülni, hogy lezuhanunk valahonnan, de elvétjük a földet. Asszem Mortyt a tetőről fogom lelökni próbaképpen. Hi-Hi-Hi…

7. bejegyzés

Egyszerűen hihetetlen, hogy Mortyt sikerült rávennem erre a repülés-tanulásra. Mondhatni félig meddig meg is tanulta, ugyanis miután lelöktem a tetőről Amidamarura esett, ami egyet jelentett azzal, hogy nagyon-nagyon lassan zuhant csak le, és aránylag puhán ért földet. Úgyhogy semmi baja nem lett, viszont szerencsétlen Trai-t, miután ezt végignézte, röhögőgörcs miatt kórházba kellett szállítani. Ezt Rio tette meg, nagy kár hogy közben Trai kapálózása miatt belerohantak egy kirakatba a motorral. Úgyhogy ma estére mindkettőjüket bent tartják megfigyelésre.

8. bejegyzés

Ma végre megvolt az utolsó csatám az első körben. Tovább jutottam, három győzelemmel! Bár tegyük hozzá, majdnem elkéstem róla, a miatt a hülye 4-es metró építés miatt. Na mindegy, végülis odaértem. Elég pipa volt a srác a késés miatt. Volt neki valami bazi nagy órája, olyan angol-féle, úgyhogy szerintem elég kényes lehet a pontosságra. De ez az ő baja. Persze én nyertem. Máshogy nem is lehetett volna, hiszen eddigi pályafutásom során a világ két legjobb edzője foglalkozott velem. (Igen, ez most egy dicséret neked Anna és neked Hao drágám.) Erről jut eszembe Hao is eljött megnézni a csatát. A többiek nem is vették őt észre, de én egy pillanatra megláttam őt csata közben az egyik háztetőn. Az ellenfelem is meglátta, ami tök fura volt, mert utána roppant dühös lett és ezt rajtam vezette le. Illetve csak próbálta levezetni, mert nem bírt el velem. Hogyis hívták a srácot?… Valami Lyzöld asszem. Ja, nem! Lyserg.