A lent közölt szöveg egy pályamunka része, amit a szerző (B.Í.) engedélyével közlünk. Bármiféle módon másolni vagy felhasználni TILOS!!!

Szamurájok

    A Japán középkor 1192-ben kezdődött és 1868-ig tartott. Ez a feudalizmus kora, a szamurájok (samurai) világa. A szamurájok tulajdonképpen nagyon hasonlítottak az európai lovagokra. A hűbéruruk szolgálatában álltak és a ranglétrán náluk feljebb állók földjeit, családját védték meg a gyakori háborús időszakokban. Gyakran vándoroltak az országban, és ha találkoztak egy másik harcossal, akkor megküzdöttek egymással. A szamurájok, ha megérték az öregkort, akkor általában letelepedtek a hegyekben, és remete életet folytattak. A harcosok közt azonban voltak családosok is. Ezekben a családokban a gyermekek (mindegy, hogy fiú vagy lány), már kisgyerekkorban megismerkedtek az önvédelmi fogásokkal. A fiúknak aztán több próbát is ki kellett állni. A szamurájok feleségeinek szintén fontos tulajdonsága volt a fegyverek ismerete, és használata. Ugyanis, ha a férjük nem volt otthon, akkor őnekik kellett megvédeni a családot és a házat. A gyerekeket is tulajdonképpen egyedül ők nevelték. Ennek a legfontosabb feltétele volt a bátorság, ami a mai napig a legfőbb erény a japán társadalomban. A szamuráj világ és a nevelésnek ezen fajtája ütközik ki a mai rajzfilmekben, amikor brutális viselkedésűek a szereplők. Ugyanis ezzel is a bátorság fontosságát akarják belesulykolni a gyerekekbe, hiszen a japán ember szerint a bátorság egyenlő a halál megvetésével, tehát harcolni kell. Emiatt a szemlélet miatt van az, hogy az az anime amit a japánok óvodás korú gyerekei néznek, az nálunk csak tizenkettes vagy más esetben tizenhatos korhatárral kerülnek a televízióba. Háborúban az öltözet a mellet, a hátat és az oldalakat védő, több részből álló, lakkozott vas- vagy bőrvértből állt, amelyet a háti részen zsinórok fogtak össze. Fegyvereik közé tartozott az íj és a nyilak, valamint a katana (hosszú kard) és a wakizashi (rövid kard).